NSO cikk
nso.hu 2011.07.05. 19:42
Novak Djokovics ebben a szezonban ötödször is legyőzte Rafael Nadalt, wimbledoni győzelmével pedig immár háromszoros Grand Slam-bajnok, s könnyen elképzelhető, hogy londoni sikere új korszakot nyit a férfi tenisz történelmében. Cikkünkben annak kíséreltünk meg utána járni, hogy 2011-re miként lett Djokovicsból visszavonhatatlanul győztes típusú versenyző.
Novak Djokovics Wimbledonban felért a csúcsra. Vitathatatlanul. Az All England Clubban aratott diadala olyan adu, amely után aligha akad oly elvakult Rafael Nadal-rajongó, aki kétségbe vonná világelsőségének jogosságát. Mert ha a vasárnapi fináléban a spanyol megvédte volna címét, akkor bizonyosan elhangzott volna – s aligha ok nélkül –, íme, egy újabb világelső (mint a nőknél…), aki nem is igazi bajnok.
Djokovics azonban négyszettes győzelmével zsebre vágta összes kritikusát: bebizonyította, hogy Nadalt GS-döntőben is képes megverni (tavaly a US Openen még nem sikerült), és felnőtt a spanyol (és Roger Federer) képviselte szintre. Ezzel alighanem végleg új korszak kezdődött a férfi tenisz történelmében: 2002 után nyert ismét Federeren és Nadalon kívül más a teniszszentélyben. Ott, ahol a svájci és a spanyol rivalizálása mindig a legnagyobb volt (bizonyíték erre a 2006 és 2008 között lejátszott három döntőjük). Ráadásul 2004 óta először nem Federer vagy Nadal nevével kezdődik a világranglista.
De térjünk vissza az immár háromszoros GS-győztes, 24 éves szerbre, aki – annak ellenére, hogy már 2008-ban nyert Melbourne-ben – gyakorlatilag három évig nem tudott kilépni a két nagy árnyékából. Az idén azonban valami megváltozott Djokovics játékában. De vajon mi?
„Ahhoz, hogy világelső legyek, sokkal jobban kell teljesítenem a nagy tornákon. Nem vagyok elég jó a Grand Slameken, ebben nem sikerült előrelépnem az elmúlt két évben” – mondta önkritikusan a szerbek kedvence még 2009 végén. Sokáig tavaly sem történt nagy változás Djokovics eredményeiben, az év végén azonban eljött az áttörés, amire viszont kevesen számítottak: a Davis-kupában vezette fel a csúcsra a szerbeket, miközben egyesben az egész sorozatban veretlen maradt.
A DK-siker alapozta meg 43 mérkőzéses bámulatos veretlenségi sorozatát, amelynek köszönhető eddigi 48–1-es 2011-es mérlege. Melbourne-ben már nem talált legyőzőre, ami hatalmas löketet adott neki. „Bizonyos értelemben elvesztettem a félelmeimet. Jobban hittem a képességeimben, mint korábban bármikor. Az Australian Openen nyújtottam talán a legjobb formámat életemben” – mondta nemrégiben Djokovics.
Wimbledon utáni elsőségét pedig a szakértők sem vitatják el. „Úgy érzem, hogy végleg kinőtte magát az elmúlt években. Leadott egy kis súlyt, és most sokkal mozgékonyabb, szélesebben játszik, és futtából is több labdát üt vissza – ecsetelte a Djokovicson „felfedezett” változásokat a korábbi Roland Garros-győztes Thomas Muster, ami összefüggésben lehet a szerb étrendváltásával is. – Úgy látom, hogy sokkal többet dolgozik a pályán. Az igazi csillagok csoportjába lépett, de a dolgok neheze még csak most következik számára az új kihívásokkal, a világelsőség megtartásával.”
Mats Wilander szerint Djokovicsot különleges egyénisége is hozzásegítette a győztes mentalitáshoz. „Azt hiszem, a gondolkodásmódjában látszik, hogy milyen jó pókerjátékos. Lehet, hogy belül sokszor blöfföl, de kifelé soha semmit nem mutat ki. Senki sem tudja igazán, hogy mit gondol, kiváló pókerarca van. És hihetetlenül érett szellemileg: ha korábban ötös-hatos volt szellemileg, akkor most tízes” – magyarázta a korábbi svéd klasszis a Djokernek is becézett szerbről.
„Egyértelmű, hogy a szervája is fejlődött – fűzte hozzá a wimbledoni győztes Goran Ivanisevic. – De a fő változás, hogy sokkal agresszívabb, mint egy éve. Én korábban egy kicsit defenzívnek éreztem, mert mindig több volt benne, de most mindenkinél agresszívabb, és a támadásai sokkal jobbak.”
Djokovics egyszerűen élete legnagyobb sikereként könyvelte el a wimbledoni győzelmet. „Életem célját értem el, nagy álmom vált valóra. Ez csodálatos érzés, amit nem fogok elfelejteni, és karrierem legszebb napja. Az ilyen napokért edzettem nap napon át, ezért akartam teniszező lenni” – mondta a szerbek Noléja, aki füves pályás remeklésével nemcsak a wimbledoni tornát nyerte meg, de már elődöntőbe jutásával biztossá tette maga számára a világelsőséget.
Djokovics vasárnap este jóllakottnak is tűnhetett volna – különösen azután, hogy lenyelt egy marék füvet… –, de ő egyelőre nem elégszik meg ennyivel.
„Úgy éreztem magam, mint egy állat, meg akartam kóstolni, milyen – reagált a világelső arra, miért próbálta ki a különleges „helyi ínyencséget”. – Spontán jött, nem terveztem. Nem tudtam mit csináljak izgalmamban, de ízlett. Biztosan eljövök még ide, még több trófeáért, még több Grand Slamért. Hiszen erre születtem, teniszbajnok akartam lenni, és Grand Slameket akartam nyerni.”
MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR… – A NEVELŐEDZŐ EMLÉKEI
Az ATP hivatalos oldalának Jelena Gencsics, Djokovics nevelőedzője beszélt arról, milyen is volt az ifjú Novak. Gencsics fedezte fel korábban Szeles Mónikát is, a friss wimbledoni győztes tehát a legjobb kezekbe került akkor, amikor hatévesen kikötött nála.
„Öt napja volt nálam, amikor megkérdeztem tőle a szülei előtt: »Novak, igazán szeretnéd a következő hét-nyolc éved nagyon kemény edzéssel tölteni, néha mosolyogva, néha könnyek közt?« Ő azt felelte, hogy igen, a legjobbak közé akar kerülni. Hatéves volt, de a szemeiben, a szívében és a lelkében már bajnok volt. Biztos voltam benne, hogy képes lesz erre.”
Gencsics elárulta, Djokovics gyerekkorában rengeteg videofelvételt megnézett a nagy teniszezőkről. „Talán ezért tudja olyan jól utánozni a többi játékost. Imádta a nagy bajnokokat, Agassit, Samprast vagy Edberget nézni. Egyszer azzal jött oda, hogy mondjam el neki, Sampras miként tudja futtából megütni a tenyeres egyenest, és nekem el kellett magyarázni annak a kicsi gyereknek, hogy miként álljon meg az egyik lábával és helyezze át a súlypontot a másikra. És ahogy magyaráztam a technikát, sohasem vette le a tekintetét rólam. Elképesztően éhes volt a tenisztudásra!”
„Egyik dolog jött a másik után. Hallgattam vele klasszikus zenét is, hogy fejlesszem a vizualizációs képességeit. Meghallgatunk egy zeneművet, és arra kértem, mesélje el, mit érzett közben. Egyszer Csajkovszkij 1812 nyitányát hallgattuk, majd azt mondta: »Boldogság öntötte el a szívemet, és libabőrös lettem tőle!« El tudják képzelni, hogy egy hétéves fiú ilyen dolgokat érez és mond?”
Djokovics a mai napig rendkívül hálás Gencsicsnek. „Emlékszem, hogy már a karrierem elején nagyon magasra tette a lécet. Megnézette velem az összes nagy férfi és női bajnok meccsét, és elemeztük, hogy elsajátítsuk a győztes hozzáállást.Megtanította, hogy mindig bízzak magamban és legyek elkötelezett a sport iránt” – mondta a világhírűvé vált tanítvány.
|